„Sűrű éjhomályból
ébred egy kósza, lidérces fantom.
Széttárja fénylő szárnyát,
lengve szárnyal a nagyvilágon át.
Reszket érte, ki látja,
esengve hívja és várja.
De tovatűnik, ha jő a hajnalóra,
hogy a szívükben újra éljen,
Föltámad minden éjen,
és meghal virradóra.”

Puccini: Turandot