Velence

Uralkodott a kincsekkel tele
Kelet fölött s Nyugat védője volt;
Velence senkinek meg nem hajolt,
nemes sarj volt, Szabadság gyermeke.

Sem bősz erő, sem csel nem győzte le;
szűz város volt, tündöklő és szabad,
S mikor jegyest választhatott, a vad,
örök tenger lett hű szerelmese.

S megérte bár, hogy hervad dicstelen
s hogy dísze hull és többé mitse vár, –
tünődjünk most a tűnő érdemen,

s hogy így elérte őt is a halál.
Gyászoljatok ti férfiak velem:
oly nagy volt hajdan s árnya sincs ma már.

fordította: Radnóti Miklós